magokot meg gyözik. és az bünök kisértetinek ellent állanak, hogy magokot az Isten szolgálattyára adhasák. néki áldozván iffiuságokot, élö, kedves, és tiszta osttyát áldoznak ö néki, ezt kedves fiam, soha el nem felejtvén. jol fel jegyezed elmédben.

negyedik Resz Hogy az Isten kivált képpen szereti az iffiuságot. és örömest mutattya hozájok malaszttyát.

K. Hát ugyan annyira kedvesé az Isten elöt az iffiuság ?

F. Szerelmes fiam, nem csak azt kivánnya az Isten hogy iffiuságodban szolgállyad. de kivált képen ebben az idöben kedvelvén téged, nagyob hajlandoságal mutattya hozád kegyelmit. mint másban. hogy tegedet segittsen szolgálattyára. és arra hathatosaban vihessen

Kivált képen e harom renden lévöket segitti. az Isten maga malaszttyával. tudni illik. az gyengéket, edgyügyüeket., az az, az kik az roszat annyira nem üsmérik, és az alázatosokot.

kivált képpen segitti mondám az gyengéket: mert leg inkáb azokban tettzik ki az ö malaszttyának ereje, az edgyügyüeket. mert az gonoszt annyira nem üsmérvén. nem oly gyakran allanak ellent, az Isten nékiek nyujtot malaszttyanak. az szent irás szerént az Isten meg nem veti az edgyügyueket. és nem segiti az gonoszokot. Az alazatosakot. mert valamint hogy az kevélységnek tulajdonsága hogy legg inkáb gátollya meg az Isten malaszttyát. ugy ellenben. azt az alázatoság által várhattyuk magunkra. az szent irás azt tanyitván. hogy az Isten ellene áll. az kevéllynek, és kegyelmét adgya az alázatosnak. *

Ezen három tulajdonság, közönségesen találtatik fel az iffiuságban. nem csak testiben, hanem még elméjében is gyenge lévén, mivel az dolgokat nem üsmérvén. se azokot nem gyakorolván. még az itéleti meg nem ért, se akarattya nem olly hathatos azokban. az mellyek az ö jovával ellenkezhetnének

(IV. Az Iffiaknak kalauzza: 400)


Előző oldal | Következő oldal